Ki ne szeretne a múltba csöppenni néhány kép segítségével? Elmerengeni milyen volt amikor még szinte ízfokozók nélkül élvezhettük az ételeinket. Rácsodálkozni egy-egy tárgyra, amit ovisként fogtunk a kezünkben, vagy valamire, aminek az ízét sosem felejtjük hiába vonták ki a forgalomból már sok évvel ezelőtt. Jöjjenek ezek most.
Amikor még 3 forint volt egy kiló fehér kenyér. Persze a húst és a zöldséget azért nem kellett színes lámpával megvilágítani mert hús nem volt csak talán egyszer egy héten, zöldséget és gyümölcsöt nem lehetett kiválogatni és bizony sokszor idejét múlta. Narancs és banán télen (Budapesten) az Örs vezér terén volt kapható, amíg a készlet tartott. Én álltam sorba gyerekként érte, és maximum 1-1 kilót vásárolhattam. De ami a legfőbb, hogy az embereknek 4-szer kellett sorba állni mindenért és gyakran előfordult, hogy mire valaki a sor elejére került az áru már elfogyott. Szóval ez is hozzátartozik az igazsághoz 😉
Ebben maximum a dinnyét lehetett normálisan hazacipelni. A cekkeren ugyanis átesett a gyufásdoboztól a túró rudiig minden, ami a lyukakon áttülekedni volt képes. Maximum ha beletettél egy Centrumos zacskót, akkor volt esélyed hazavinni mindent, hiánytalanul.
Hitler szalonna. A bukta alapvető hozzávalója volt. A világháborúban a német katonák kaptak hasonló gyümölcslekvárt, a vitamin pótlás miatt, és mivel úgy szelték evéskor, mint a szalonnát, a köznyelv ráakasztotta a “hitlerszalonna” nevet. Kapni gondolom azért nem lehet, mert ennek még gyümölcs volt a fő alkotóeleme, most már valami zselésítő anyag. Néhány üzletben és csarnokban még elérhető. A dobozost nem ajánlanám, az a bizonyos kimért, zsírpapírban vásárolt a piacon, az igen, az tényleg ugyanolyan.
Retro karácsonyunk, emlékszel még rá? Kattints IDE!
A jó öreg autopressz. Modernebb társa hátul vasalózsinórral csatlakoztatva árammal működik, de ugyanúgy tolja át az anyagot, ami infarktus közeli állapotba képes hozni. Nagyon sokan főzik a feketéjüket még ma is a csőrössel.
Íme a vasalózsinóros:
Majd a kotyogó:
Végül a deluxe kinézetű kerámia tetejű kotyogó:
A kávéhoz persze darálni is kellett. Anyám az akkor még sárga papírzacskós Omnia kávéért küldött le mindig a közértbe, és ott helyben vissza is kellett darálnom a zacskójába. Később vett egy ilyen remek elektromos kávédarálót és ha hiszed ha nem, még ma is ugyanolyan erővel őröl, mint új korában.
És ha diót akar darálni, még ma is ezt kapja elő anyám
Nagyanyáméknak volt ilyen gyönyörű aranyszélű kávéskészlete, amit ritkán vettek csak elő, mert mosogatásnál kopott róla az arany 🙂
Kislánykoromban ezen mértem ki az első piskótáim alapanyagait. Rácsos rátéttel kiváló csecsemő mérleggé alakult át, amin a húgomat mázsálták anyámék.
Azóta sem sikerült ilyen finom joghurthabot előállítania senkinek, bárhogy is próbálkozott vele. Nem értem miért nem lehet ráállni újra a gyártására. Az epres volt a kedvencem? És neked?
Ugyanez érvényes a krémtúróra
Tarts velem egy időutazásra ITT is!
A híres kukorica mintás szett. Nektek volt vagy esetleg van is még belőle? Magyarszombatfán készítették őket, a Kerámia-gyárban.
A nagymamámnak volt ilyen virágos liszttároló doboza. Amikor a saját háztartásomat rendeztem be, az elsők között volt, hogy beszerezzek egy hasonló dobozt. Azért egy pont ilyen lenne az igazi 😉
Suli menza. Nem volt arany középút. Voltak akik imádták, míg mások folyton undorkodtak tőle. Én az első csoportba tartoztam, ezért amikor magam is főzni kezdtem, kerestem a megszokott ízeket még a főzelékekben is, addig próbálkoztam, míg el nem értem pl a speciális édes-savanyú-fokhagymás zöldbabfőzelék ízt 🙂 Az önkiszolgáló éttermekre emlékszel még? Ahol ez a tálca és evőeszköz tipik volt?
Ha desszert, akkor Melba kocka. Melba kocka már az 50-es években is volt, akkoriban Szerencsen csinálták. Én málnásra, citromosra és ananászosra emlékszem. A másik kedvencem a Korfu szelet volt, melyben két rétegben volt a töltelék, kókusz és csoki. A harmadik egy kicsit később a Melódia szelet, ami ostyás alapon azt hiszem mogyorós krém és egész mogyoró is volt benne.
A Szerencsi is jó volt. Most újra kitolták ezekkel a retro csomagolásokkal, de már nem olyan finom az íze. De lehet, hogy csak az idő szépíti meg 🙂
… és a cukorka, amit boldogan toltunk a képünkbe papírostul
Turbo vagy Donald rágó. És nem csak a bennük lévő képek miatt 😀
Sparheltből hoztam gazdagon, hátha felismered a tiéteket is. Volt ebből is a fatüzelésű és később a gázra köthető, csapos. Nagyanyám ételeiből ítélve, ezeken sosem rontották el az ételt 🙂
Nézd meg hogyan süti a kalácsot a 80 éves Mariska néni ITT!
Aztán ott állt a sparhelt mellett a fának, a szobában pedig a brikettnek (a kályhához) a széntároló. Imádtam amikor engem bíztak meg, hogy rakjak a tűzre. Persze a legnagyobb óvintelmekkel kísérték minden mozdulatomat, de én hasznosnak éreztem magam piszkosul tőle.
A szocializmusban nem volt konyha, ahol nem állt egy ilyen sarok műbőr ülőke, aminek felhajtható ülése alatt rejtőztek a centrumos szatyrok és használaton kívüli eszközök
Nyári szünetekben nagyanyám ilyen kútra küldött vízért kannával. Nem volt folyóvíz még az udvarukban sem. A kanna tetejéből, kupájából ittam a vizet, mert az pohárként is funkcionált
A legfinomabb ételek ezekben a minőségi zománccal bevont edényekben főttek a sparhelten. Nagyanyám LÁBOS-nak hívta 🙂
A sparhelt mögött szintén vastag zománccal készült fröccsenés ellen kitalált falvédőnk volt.
Anyám a nagy családnak ilyen békebeli kuktában főzött sokszor a húslevestől a töltött paprikáig mindent. Ma is a kedvenc eszköze
Csőröge fánk, barátfüle, eperlevél tészta célszerszáma ez a derelye vágó volt és talán mindig is marad. A legtöbb háztartásban fellelhető mind a mai napig. Van ahol rádli a neve.
Nokedli szaggató. Én még ma is ilyet használok
Krumplinyomó. Ezer funkcióban persze. A krumpli mellett anyám ezzel gesztenyepürét préselt nekünk, sőt még disznóvágáskor a töpörtyűt is ezen nyomkodják meg, hogy kicsöpögjön az összes zsírja és már csak a finom, porhanyós étel maradjon hátra.
Apámék telkének konyhájában még ma is ott áll ez az örökbecsű konyhai készlet
A 30-40 évre berendezkedett melegszendvics sütőjük még a mai napig is az egyik legtöbbet használt tárgy
Üveg almareszelő. Vajon lehet még ilyet kapni? A testvéreimnek gyalultam rajta a pürét amikor még kisbabák voltak. Mostanában már csak műanyagot szoktam látni
Sajtár, Rocska, Zséter és megannyi néven ismertük azt amibe a Bimbó tejelt 🙂 Ebben gyűjtötték a tehéntejet
A vizes pad így nézett ki hajdanán
Igen így ittunk, az utolsó fél kortyot meghagytuk, hogy ne nekünk kelljen csinálni
Alpakka evőeszköz. Azt hitted sztrókot kaptál ha hozzáért a fogtömésedhez. Viszont ezzel aztán igazán lehetett lapátolni a gazdag ízű leveseket
2 forintból 2 kiflit és egy dobozos tejet vagy kakaót vettem a suliban. Elképesztően finomnak tartottam, még ma is leülök és sokszor eszem ebben a párosításban reggel, és igen, eszembe jut egy csomó szép emlék tőle.
Az oviban, sőt később az iskolatej automatánál is ezekből a bögrékből ittunk.
Óvodai jelek üzenetei – ide kattintva nyílik!
Mese sajt. Amikor először vettem a számba a csoki ízű sajtot nem akartam elhinni, hogy ilyen van. Soha többé nem próbálkoztam vele. Az öcsém viszont imádta. Szóval jó megosztó volt ez is
Zsíros deszka, kertben termett paprikával, paradicsommal, vagy csak úgy pirosarannyal, lila hagymával. Nem is volt annál jobb.
Én még vásároltam tőle 50 fillérért 1 gombócot. Csilingelve jött de jobban kellett fülelnünk, mert jóval halkabb volt, mint a Family Frost 🙂
Ennek a hiánya is fáj ha meglátom a dobozát. Még szárazon is ettük 🙂
(forrás: retronóm, klassz80s-90s, retro made in Hungária fb csoportok)
Hát mi tagadás,elfeledkeztem bejelentkezni,ezér a megirt kissé terjedelmes véleményem valószínüleg elvész.
A lényege az,hogy nagy öröm volt számomra /az itt nyújtott/,konyhai eszközök láttán nosztalgiázni.
Hűen tükrözi,korábbi életünk konyhai kultúráját.
Persze rengeteget fejlődtünk az azóta eletelt cc.100-150 év alatt.Ami az ételek ízét illeti,az valóban ugy van ahogyan az idelátogatók szép létszáma,is leírják.Az akkori élelmiszereket mindet ellehetne nevezni biotermésnek.Ma már ezt nem lehet előállitani mivel az Ózont elfertőztük…Szóval,jó lenne több ilyen,retrókat láni az élet más területéből is:ipar,művészet,stb.
A Marmaládé lekvárt hol lehet még kapni?Hetek óta keresem,de csak a dobozos, hig változatát árúsitják,amit nem lehet szeletelni.Aki használja, kérem szépen, irja meg a lelőhelyét. Köszönöm szépen.
A csoki minősítésével maximálisan egyetértünk. Csak érdekességként teszem hozzá, hogy valamikor 1953 környékén rendeztek egy nagy alumíniumipari kiállítást, melynek édesapám volt az egyik rendezője. A cél az volt, hogy minél szélesebb körben népszerűsítsék az alu-t. Volt ott tepsi, lábos, alufólia (addig hírét se hallottuk), lavór, remoska, söröspalack(!), rajta a Kőbányai emblémájával… és ott szerepelt először a nyilvánosság előtt a Melódia csoki, nyilván az akkor különlegesnek számító csomagolása miatt. A kiállítás lebontása után a rendezők jutalmul hazavihették a kiállítási tárgyakat, így ehettem meg valószínűleg az elsők között az ország első Melódiáinak egyikét.
Nekunk is van mèg sokfajta ezekbol es jobbak mint a mostaniak!
Írta valaki, hogy az Ő szulofalujaban keszitenek cekkert, en szeretnek ilyet vasarolni, ha lehet! Köszönöm szépen!
Sziasztok!
Valaki tudna segíteni abban, hogy mi volt a neve annak a készletnek, ami falra akasztható (a krumplinyomó után látható). Valami angol hangzású neve volt, mivel Angliában készült. Mi nászajándékba kaptuk 40 éve, de még ma is használjuk egyes darabjait.
Köszönöm, ha valaki segít.
A krumplitörő még a régi van. Igaz vettem újat, de az rögtön eltört. Nem tudta átnyomni a krumplit.
Lambéria burkolat szerepel az egyik képen, de nincs megemlítve, pedig a menőbb otthonok büszkesége volt ez a nyomasztó, többnyire sötét tónusú, térhatás csökkentő recés fa alkotmány.
A Frutti cukorka sajnos megszűnt nálunk, de ha valaki Svédországban jár, akkor ott talál még ilyet FOX és ROX néven is fut, pár napja ettem ilyet. Egybe van csomagolva néhány darab.
A mikuláscsomagok illata is speciális védjegye volt a gulyáskommunista világnak. A kisfiam mikulás csomagját szagolgattam, hogy van- e még belőle valami- és volt:-).
Nekem is jól eset visszaemlékezni és közben eszembe jutott a boci csoki is, melynek volt egy változata. az egy falatos kicsi bocicsoki, ami annó 60 fillér volt darabja 🙂
Ilyen almareszelőm van valahol. Ha kell, odaadom szívesen.
Köszönöm a befogadást.
Nem sikerült a hálók ügyében tenni semmit? Retronom oldal ZsoMi1 nicken elérsz
Almapüré készítőt üvegből láttam a Corvinban. Remélem, nem reklám…
Egyetlen lényeges dolog maradt ki, a Limo italpor. 😀 Mi azt ettük folyton szárazon. 😀
Nézzél be a retronom oldalra. ZsoMi1 nick.
Szia! Ne haragudj, de csak most olvastam az üzenetedet. Mennyi kellene és mekkora méretben? Sajnos nem tudom, hogy tudnám elküldeni az email címemet, hogy ott megbeszéljük.
Nem sikerült intézned?
Az utolsó képen lévő, szifonban elkészíthető fagylaltpor valami fenomenálisan finom volt! Azóta se ettem megközelítőleg sem olyan finomat… Sok éven át otthon volt egy kiürült dobozunk, amibe valami apróbb dolgokat tartottunk. Ezt sokáig nyitogattam csak úgy, mert az isteni illata sokáig érződött a pornak. Ha lehetne kapni újra az eredeti receptúra szerint, csak ennek kedvéért vennék habszifont (ha ugyan azt is lehet még kapni egyáltalán)…
Melbát/párizsi kockát imádtam.
Ami érzésem szerint kimaradt a felsorolásból, az az egyadagos csmagolt jepor volt. Kétféle csomagolásban (barna meg talán fehér?), az egyik sovány a másik teljes tejpor volt. Imádtam kristálycukorral keverve kanalazni, néha kaptam rá egy kicsi kávét is.
A joghurthabból a citromos volt a kedvencem, de én még nem a danone-ra hanem az azelőtti változatára emlékszem.
A Nagykőrösi dzsemeket nagyon szerettem, praktikus volt a kis kiszerelés, bár lehetett nagyobb üvegben is kapni, és az sem romlott meg 1-2 hét után. Pont ma vettem üveges dzsemet a boltban, és akár melyik fajtát néztem, mindre rá volt írva, hogy felbontás után hűtőben tárolva is csak 5 napig fogyasztható…
Turbó rágót szerettem, valamint a hasonló ízű, de tetoválós címkéket rejtő változatot is.
Jellegzetes rágó volt még, igaz az már a 90-es évek elején, a Hubba Bubba is.
Az Autopress az tényleg Autopress! A szögletesnek “Zanzibár”, a Porcelánosnak “Seherezádé” a neve. Csak “Kotyogó” felszálló csövében van egy súlyszelep, amitöl a jellegzetes kotyogó hangot adja.Az pedig úgy néz ki mint a Zanzibár, csak nem hatszögletű! Mikor a nyomás elér egy bizonyos értéket, felemelkedik a szelep, és kotty. Egyébként mindháromba más méretű tömítőgumi tölcsér és szűrő való!
Jók a képek,de a kísérő szövegtől kifeküdtem. Az alpakka kanálnál a könnyem is kicsordult, olyan jót nevettem. Szifonból inni sosem tudtam, de az utolsó kortyra vigyáztam. A műanyag bögrétől viszont már ovis koromban is undorodtam, ahogy később a menzás kajától, meg a mese sajttól is.
Szia!
Sikerült valamit intézned?
Nagyon jó volt látni,sok emlék tért vissza,és bizony sok olyan dolog volt itt ami az én életemben is jelen voltak!
Nekem is előjött a gyerekkorom és ifjúkorom. A kávét ma is a kerámia felső résszel gyártott kávéfőzőben főzzük (most is gyártják), mert jobb kávét főz, mint a legmodernebbek. A nokedli szaggatónak nincs is alternatívája, bár nagyanyám még deszkáról szaggatta egyenként, ördögi gyorsasággal. Furcsa érzés végignézni ezeket a képeket, ma, amikor mindenből ezer féle van. A fiatalok nem is érthetik, hogy lehet, hogy mindenkinek ugyanolyan volt. Ez volt az egyformaság kora.
A Melódia szeletben mandula volt, ostyalap és fekete csoki. Ma sincs ilyen finom termék.
Volt még Ezüst és Arany kocka, ilyesmit gyártanak a Szamosék manapság is, csak más néven.
Ki emlékszik a Csokipénzre? Ez kimért csoki volt és mintha ropogós, sós darabok lettek volna benne, kár, hogy ma nincs ilyesmi.
No meg a Rotschild piskóta, a cukrászdában ezt kaptuk a fagyihoz……
Köszönöm, igen, érdekelne, ebből a műanyagfonalból.
Szia! Az én szülőfalumban még készítenek cekkert, ha érdekel, meg tudom kérdezni, hogy csinálnának-e neked egy párat.
A zsíros bödön hiányzik a sorból.
Egyikünknek sincs igaza, ezt írja a Stühmer a Korfu szeletről 🙂 “Étcsokoládéval mártott mézes-tojásfehérje frappé”
A korfu szelet nem kókuszos volt, hanem kávés.
Mindenre emlékszem. A sarokpad, sajka kivételével mindenre emlékszem, mivel minden volt nekünk is. A Bádog dobozokat ma is használom. pont ilyenek vannak. A virágosban a cukrot, a csíkosban a lisztet tárolom. Nyolcvan fillérbe került a tízóraim, ami egy vajazott zsemle között 5 dkg. párizsi volt. Ízletes finom volt. Most nem szeretem a párizsit, mert messze nem olyan ízű.
Sajnos azok az árak nem jönnek vissza soha sem, mivel, akkor minden dotálva volt. A kenyér 3,60 volt, de 1 kg. liszt 4,10-4,80 volt kérdés, hogy grízes vagy sima lisztet vásároltál. Azt hiszem, hogy erre kevesen emlékeznek. Abban az időben még nem vezettem háztartást, de Édesapám minden kiadást felírt egy füzetbe, s ebből tisztában vagyok az árakkal. Csak egy ár: 10 dkg. Pick szalámi 10.- Ft. volt! Ritkán lehetett kapni. Gondoljunk vissza, hogy miképpen lehetett 4,10-es lisztből 3,60-as kenyér? A dotáció megszűnt. Minden ár maximálva volt. Attól nem lehetett nagyobb, mert, akkor a ” dolgozó népet” becsapták és az aki 1 fillért is próbált rátenni az árura, azt lecsukták árdrágítás végett. Talán erre is lehetne visszaemlékezni!
A kék pöttyös műanyag bögre!!! El is feledkeztem róla! ha jól emlékszem, volt zöld és narancssárga színben is. Ezt már tényleg ezer éve nem láttam.
Sziasztok! Előre bocsájtom az okozatot: 83 vagyok.
A mai napig megvan a Sherezade, az autopress, a középen szétcsavarható kotyogó, a kukoricás kész-
let, a 4 l.es, a 6 l-es al.kukta. Ne feledkezzetek meg, a kétforintos kolbászról sem. Nagyon fincsi volt; a tízórai szünetben a Közértbe kiugorva, egy
negyedkilós serclivel -néha + egy zöldpaprikával
visszatérve, jóízűen bevágtam és mehetett tovább a
munka. Jó visszagondolni ifjú korunkra…
Sziasztok! Március első harmadában leszek 83, így
nem jelenthet csodát, hogy a bemutatott háromféle
kávéfőzőt, időnként, még mindig használom, meg van a kukoricás készlet is. Ne feledkezzetek meg a kétforintos kolbászról sem, nekem nagyon ízlett,
mikor munkából a tízórai szünetben, a Közértbe ki-ugorva, egy negyedkilós serclivel visszatérve(néha egy zöldpaprikával is), oltári finom volt…legalább is így emlékszem.
Bármivel lehetne folytatni a sort, mert az akkori sajtok, szalámik, szörpök, húskonzervek, májkrémek stb abból készültek amiből előtte 1000 éve is, azaz nem volt szójával, ízfokozókkal,aromákkal, állagjavítókkal felturbózva!!Manapság pld a kifli s a zsemle kenyértésztából készül, és az alakja miatt kifli, vagy zsemle esetleg kenyér, s nem a hozzávalók miatt, mert a kifli vajjal s tejjel készült anno!!
Azt szeretném kérdezni, hogy esetleg ilyen cekker,szatyor beszerzési helyet nem tud véletlenül valaki? Több is érdekelne.
Ezek az étkezéssel kapcsolatos tárgyak. Találsz benne viszont olyan kattintásra nyíló sorozatokat, ahol azt is találsz 😉
A sokszögletű sem kotyogó, hanem sima olasz kávéfőző. Bár az emberek többsége majdnem minden nem elektromos kávéfőzőt kotyogónak hív, a legtöbbje nem az. Az igazi kotyogó a Szarvasi Kotyogó, ami a nevét onnan kapta, hogy van benne egy súlyszelep, amit a gőznyomás emelget, ez adja a jellegzetes kotyogó hangot, amikor jön ki belőle a kávé. Az összes többi kávéfőzőben nincs ilyen súlyszelep ezért csak amolyan köhögő, hörgő, prüszkölő hangot ad. De nem kotyog. Éppen ezért ezek nem kotyogók, legfeljebb kotyogó jellegű kávéfőzők. Mint pl. az egyik fentebbi hozzászólásban a Kalifa.
A porcelán felsőrészes neve (ha szarvasi) Seherezádé és szintén nem kotyogó. Ez és a Szarvasi Kotyogó is bajonetzáras, az alsó és a felső része nem menetes, hanem fél fordulattal kell “összecsavarni”. A menetes változata a Fatima.
Nekem a sparhelt a gáz és a vizes kanna tetszett a legjobban. Az Anyámnak is volt kukoricás szettje, de csak a port fogta, soha semmire nem használtuk. A képéket látván, valóban könnyezni és mosolyogni lehet.
A sparhelt a vizes kanna és géz, tetszett a legjobban. És valóban egyszerre sÍrni és mosolyogni is lehet a képeket látván. Köszi!!!!
Sziasztok!
Ebbe a klassz felsorolasba meg bele lehetne venni a levelpapirt, a boritekot es a belyeget, a konyv sem maradhatna ki a felsorolasbol.
Mert sajnos a mai vilagban mar ezek is retronak szamitanak!
Ja es meg a szettbol a krumpli toro is megvan:)))
nekem meg van kavefozom [mar nem igen isszuk a presszot de van] dio es makdaralo merleg a kukoricas szett amiboll 2 is hoztam Mert a fiam emlekezett hogy anyamnal latta es hianyzott neki arrol nem meselek mit jartam ossze a varost erte aztan ismerosoktol kaptunk 2 szettet ma is nagyn megbecsulom egyt darab a multambol Pottyos kannam es kis bodonom [piros] is van azt Szegedrol kuldtek nekem derelye vagom is otthonrol meg libatoll keno[azt vagy 10 hoztam ] nokkedli szaggato kb 3-4 fele Krumplinyomo szinten otthonrol szerintem a vamosok azt hittek vasgyujto vagyok:))) Van meg falvedom de hoimzett a felirata Barhova visz sorsod utja Haza vagyol csendes kisfaludba [pesti voltam emlekszem milyen giccsnek tartottam otthon ezeket a falvedoket ma meg vigyazok ra mert a multam emleke
Van szodásüveg,alu ételhordo, habszifon,miska kancso
szétröhögtük magunkat a férjemmel 🙂 annyira jó volt most nosztalgiázni, mert szinte minden megjegyzésedhez mi is odaraktuk a magunk szép emlékeit… Mi vidéken, sőt falunk élünk és be is rendeztünk egy falumúzeumot, de ott a dédszüleink dolgai vannak, ezek a jó kis retrók lassan szintén bekerülhetnek majd egy külön helységbe 🙂
Te jó szagú rezeda! nekem valamennyihez volt és néha van szerencsém vidéken . 🙂 ennyire ,húúú öreg lennék vagy megállni látszik az idő 🙂 egyébként csak nézzétek meg az ételeket! igazán nyálcsorgató és olyan guszták ,hogy összefutott …. na ,nem a szomszédság hanem beindult a pavlovi reflex 🙂 amit leírtál mind igaz és álltam sorba banánért és jött a hétvége a hús nap és lám itt vagyunk,vagyok és Boldog azt hiszem manapság nem sok ember mondhatja ilyen formában el. És kis kiegészítés : mikor még a szántóföldi futás volt az edzés és birkóztunk a szénában és a szalmában alagutat építettünk és leugráltunk onnan . Ohhh, de szívesen gondolok rá 🙂 Néha el kellene vinni a városi gyermekeket kis kaland túrázni egy hét retro élet , kis feeling és megtudnák mi a szabadság . Én imádtam a maga sanyarúságos kis összetevőivel együtt .
Minden nagyon tetszik amit bemutattál! A fehér kenyér 3 Ft 60 fillérbe került, a félbarna volt 3 Ft. Én az utóbbit jobban szerettem.
Fantasztikus összeállítás.Az ember egyszerre sír és derül rajta. Gratulálok.
Igen benne van 😉
A tehéntej gyüjtőAzt úgy hívják hogy sajtár.
😀 sejtem! Híres lettél egyszeriben csak 🙂
Na jó, hát ilyen pléh falvédőért mit összejártam annak idején a várost!Faház konyhájába nagyon jó volt!
🙂 vicces…..mindenesetre elképzelheted milyen volt, mikor ma délelőtt elém ugrott a kép! :))))
Nem mondod?! 😀 Alá írjam a neved? 😉
El sem tudjuk képzelni, hogyan…..a kislány ugyanis én vagyok, s egyetlen nővérem nem emlékszik, mint mi sem, hogy valaha ké került volna ki a kezünkből, s főleg nem ilyen! 🙂
No, mindegy…..
Eszembe jutott a fiatalság………. de szép is volt! Sajnálom, hogy anno egy-két dolgot kiselejteztem, pedig milyen jó lenne most 🙂
A joghurthabot a gyerekeim “habókának” hívták, még most is emlegetni szokták!
Retro képeket gyűjtő facebook csoportokból, alul a forrásban a csoportok nevei.
Azt szeretném kérdezni, hogy honnan vannak a képek, különösen is a szódát ivó kislány???? Én ismerem az illetőt……
Pont így voltam Marcsi 😀
A szódásszifon látványától megszomjaztam…szinte érzem a kisé fémes ízű ital gyömgyözését a torkomon..:) Amikor mégis nekem kellett újat készítenem, mindig rettegtem a pillanattól, mikor a tű elérte a patront…
Köszönöm 😉
Jó volt.
Igen,jó volt….
Nagyon jó összeállítás… viszont mérlegből van még egy ikonikus: http://retropresso.blogspot.hu/2012/07/soehnle-konyhai-merleg-1978.html Ez is nagyon sok háztartásban megtalálható volt.
Drága Ida, nekem is hiányzik. Nagyon 😉
Te drága “feltevő”Majdnem megríkattál. Az egész életem- sejtheted nem tegnap születtem- előjött.Gyerekkorom, szülői, nagyszülői ház és a fiatalságom. Köszönöm!
Dobozos iskola-tej? Kezdetben még üveges (azonos alakban mint az 1 literes) PAPÍR !!! záró-koronggal, később rápréselt alufólia záró kupakkal.
Való igaz ez a kávéfőző a képen az “AUTOPRESS” volt (ezzel a gázos változattal a lassúbb lefőzés miatt jobbat lehetett főzni mint az elektromossal)
Nagy részét az szerkentyűknek ma is használom, diódaráló, kuktaedény, derelyevágó, marmaládé (vegyes íz) kedvenc lekváraink közé tartózik és még egyebek. Jó dolog látni ezeket a tárgyakat.
Gyümölcsből készül, meghozzá jó sokból 😉 Ettől függetlenül persze színezik céklával 😉
A Hitler szalonna ,pedig nem gyümölcsből készül,hanem a fő alkotóeleme ,amitől jellegzetes színét is kapja: a Cékla. Imádtam. 🙂
Köszönöm a helyreigazítást, nem tudtam! 🙂
A kotyogónak nevezett kávéfőző nem kotyogó hanem autopressz. A kotyogó a középen szétcsavarható felső tartályos, másik változata a kalifa, ami szintén retro és kerámia felső tartályos/kiöntős Húslevest nem főztünk sem régen sem most kuktában, mert minden háziasszony tudja, hogy a húslevesről többször le kell szedni a habot ahhoz hogy tiszta és fényes legyen, és nem is főzzük klasszikus értelemben csak gyöngyöznie szabad 😀
😉 Ó van még emlék, de ha reklámozni ér, akkor Pécsen van Retró Múzeum. Egy kisebb időutazás. 🙂
Köszi szépen, beletettem őket 😀
http://keyframe.nava.hu/service/gallery/keyframe/2007/02/03/tv2-5498/tv2-5498-13190300.jpg
http://m.cdn.blog.hu/va/vancello/image/0013may/TURBO%20R%C3%81G%C3%93K.jpg
🙂