Mit tegyél ha transznemű a gyermeked?

Rendkívül érdekes videót hoztam Neked ma! Engem teljesen lenyűgözött…
A történet olyan szülőknek állít hatalmas és gyönyörű szobrot, akik pontosan tudják mi a feladatuk a gyermekük mellett. Nem a nevelése, átalakítása, hanem a teljes nyitottsággal való figyelése és életének egyengetése, szinte csak megfigyelőként lenni jelen az életében, és engedni, hogy megélje a legteljesebb szabadságot. A csodaszép történet főszereplője Ryland Whittington, egy kislány, aki tulajdonképpen kisfiú…

Mit tennél Te, ha a 3 éves kislányod vérre menően vitatkozna veled azon, hogy Ő bizony nem lány, hanem fiú? Először talán próbálnád finoman meggyőzni, felhívni a figyelmét az elsődleges nemi jegyekre, és a többi. De Ő határozottan kitartana az állítása mellett, és egyre sűrűbben hajtogatná, hogy hidd el, ez valami szörnyű tévedése a természetnek, fiúnak tartja magát továbbra is. Csak csússz bele egy kicsit a helyzetbe kérlek, és rekeszd ki a sztereotípiákat, és az összes eddig beszerzett előítéletedet. Csak a szeretetet vedd elő, amit a gyermeked iránt érzel. Gondolkodj el így ezen!

És mit tegyél ha az előző életeiről kezd el mesélni neked? Én ezt tettem: Kattints ide!

Nos, mit tettek Ryland szülei? A videóban – amely angol nyelvű – pontosan követhetjük a gondolkodásukat. Igyekszem most ezt röviden tolmácsolni számodra, ha nem értenéd.

A sztori kezdetén láthatod a boldog babavárást, akiről Jeff és Hillary Whittington megtudták, hogy kislány. Ennek megfelelően rózsaszínben terveztek mindent, ahogy a legtöbb szülő tenné, és a Ryland nevet választották a kis jövevénynek. Egy éves kora körül észrevették, hogy valami nincs rendben, és a gyanújuk beigazolódott, a kislány siketen született. Amikor felszerelték számára az implantátumot, mellyel hallani és beszélni volt képes, gyakorlatilag az első szavai ezek voltak : “Én fiú vagyok”. Az apa először elutasította, igyekezett meggyőzni arról, hogy ez nem így van. A kislány hajthatatlansága miatt több szakemberrel is beszélt erről, és kiderült, hogy Ryland vágya sokkal több mint, hogy korának megfelelően találgatózik esetleg.

Egy san diegoi terapeuta, Darlene Tando elmondta az ABC-nek, hogy előfordul korosztályos fázisként a nemek cseréje vagy megtagadása, de ez igen gyorsan elhalványul, megváltozik. Rylandnél ez semmit nem módosult. 3 évesen úgy mutatkozott be idegeneknek is, hogy Ő egy kisfiú, amitől a szülők frusztráltak lettek és zavarba jöttek. Felvilágosult emberekként tisztában voltak vele, hogy a transzneműek elutasítása önutálatot, elszigeteltséget, depressziót és öngyilkos hajlamokat erősít fel, de még vártak, és figyeltek.
Ryland többször kérte, hogy vágják le a haját és vegyenek neki fiús ruhákat, de mivel nem reagáltak elég gyorsan erre a – számára központi – kérésre, ezt mondta mindössze 5 évesen: “Ha a családom meghal, lefogom vágatni a hajamat, hogy fiú lehessek! – könnyek között azt kérdezte – Miért tette ezt velem Isten?!”.
Ez elég hatásos végszó volt az apa számára ahhoz, hogy végre megértse, a lánya nem fog tágítani. Egy alkalommal azt mondta, Ő a kishúga bátyja. Ekkor Ryland haját levágatták, ruhatárát és szobáját kicserélték. Megértették, hogy anatómiailag Ryland lány, de az egész identitás tudata fiú. Nem akarták, hogy ketté hasadjon. 
De nem csak a külsejét cserélték le, hanem a megszólítását is. Erről egy levelet küldtek szét az összes családtagjuknak és barátjuknak, ismerősüknek! Néhányukat elvesztették… Megtanulták, hogy a legtöbb gyermek 3 és 5 éves kora között egyértelműen felszínre hozza ha transznemű, és ez olyan erősen történik, hogy el kell tudni fogadni, különben meg is ölheti Őt ez a kettősség. Amióta támogatják a “kisfiukat”, az extrém boldogsággal éli a mindennapjait. Egészséges és jóképű.
Ezek a csodálatos szülők megértették, hogy azért, mert a világra hozták a gyermeküket, az nem a tulajdonuk, és nincs joguk eldönteni helyette, hogyan érezhet, és gondolkodhat saját maga felől!

Harvey Milk (amerikai politikus, meleg jogi aktivista, akit egy kollégája meggyilkolt identitása miatt), azt mondta: “Jogokat csak azok nyernek, akik hallatják a hangjukat!”. Ryland szülei, most felemelik a hangjukat és azt várják, hogy ne ítélkezzenek rajtuk, fogadják el a döntésüket.
2014.május 22-én, a Harvey Milk reggelin a Whittington család is beszélt, és Ryland a következőket mondta a mikrofonba:
“A nevem Ryland Michael Whittington, egy 6 éves transznemű gyerek vagyok. Egy jó gyerek. Olyanboldog vagyok, mint még soha egész eddigi életemben! Köszönöm ezt a szüleimnek!

A cikket szeretettel ajánlom egy másik csodálatos apának, aki Steiner Kristófot terelgette, és hagyta, hogy méltóságban élje meg a saját identitását. Számomra Ő az egyik példakép ebben a témában.
Norbunak…

Szerző: Gini Papp – Illúzió
Forrás