Az ország legnagyobb adagját mérő Pléhcsárda már 29 éves

Mintha tegnap lett volna, amikor először léptem be a Pléhcsárdába, pedig már húsz éve annak. Nem nehéz odatalálni, főként, ha a környéken vagy, mert messziről hívogat a házi ételek illata. Egy pillanat alatt indul meg a nyálelválasztásod, és mint akit meghipnotizáltak, lebegsz a rántott hús és pörkölt illat légifolyosóján. A Bádog Gundel, vagy Pléhcsárda ikonikus figurája, még mindig Bábel István, a tulaj.

Kilós rántott hús, 30 fej rántott gomba, fél kiló tészta.
Fél adag nincs, ami marad az megy a zacskóba!

Első alkalommal, az öcsémmel látogattunk be hozzá, aki már akkor is szép szál legény volt, és bár nem volt testes, látszott rajta, hogy szereti a hasát. Látva a bőséges ételválasztékot, elbizonytalanodva topogtunk és ábrándozva nyeldestünk, mire István úgy, mintha már ezer éves cimboránk lenne, kikérdezett: Mit ennétek?
Hát éppen ez az, dunsztunk nem volt, mert a szalontüdő kivételével mindent. 
Mondtam is neki, hogy mindenből két falatot. Azt mondja, rajta ne múljék a boldogságom, csinál két falatos tányért nekem, ha akarom!
Nagyon röhögtem, de ő csak állt és nézett rám tök komoly arccal. Tudtam, hogy nem viccel, ha úgy kívánom, rögtönöz nekem egy ínyenc tálat. 
Addig is – mondta -, kóstoljátok meg milyen isteni kolbászt hozattam vidékről. És már csinálta is a katonát, mint apám. Átnyújtotta a kiadó ablakon, én meg a világ legtermészetesebb módján, bekaptam. Hinni nem akartam, hogy ilyen barátságos, otthonos légkör van itt!
Miközben rágcsáltam az isteni füstölt kolbászt, remegős kenyér ágyon, megembereltem magam és kitaláltam mit szeretnék enni. Rántott gombára éheztem hasábbal és tartárral, az öcsém pedig rántott húsra voksolt. A mit iszunk nem volt kérdés, mert a Pléhcsárdában nincs ám nagy büdös imperialista italválaszték, málnaszörp és szóda volt, talán még narancs. Minden hazai.
A rádióban is nosztalgikus zene szólt, miközben a háttérben sürögtek a konyhán és láttuk, ahogyan készül az isteni ebédünk.

Kifizettem a számlát és rendes vendégként jattot is raktam rá, mire István visszatolta: Nincs borravaló!
Mondom: Dehogy nincs! Szeretném megköszönni a szíveslátást.
De, akárhogy is erőlködtem, nem fogadta el, azt mondta lesöpri a pultról, ha otthagyom. Hiába, az elvek embere.
Megértettem, elfogadtam.

Megérkezett a tányérunk, amitől kicsit megtántorodtam, mert egy aratómunkás is két részletben tudta volna csak bepusztítani. De, István végigmért bennünket, megkérdezte: Ki is kérte a gombát?
Mondom, én. 
Belemarkolt a tálba, amibe további csiperkefejek várták gazdájukat, és ráhajította a tányéromra, nehogy véletlenül éhen maradjak.
Az öcsém rántott húsához hasonló méretet, azóta se láttam sehol. Ahogy a filmben is fogod látni, überbrutális adag. Ízre pedig, fántásztikó! Omlós hús, ropogós kéregben. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva!
Az ország legjobb helye, ha igazán jót akarsz halózni :  XV., Kolozsvár u. 48.
(Étel árak 500-2000 forintig)

Ne rémülj meg az adagtól, szívesen elcsomagolják, miután látni fogod a szemükben, macska vagy, hogy kifogott rajtad.

• • A legviccesebb panaszkönyvi bejegyzések éttermekből c. cikket ki ne hagyd! 
  • Aranyköpések a vendéglátásból, hidd el a nap fénypontja lesz #1  
  • Aranyköpések a vendéglátásból, hidd el a nap fénypontja lesz #2
  • Aranyköpések a vendéglátásból, hidd el a nap fénypontja lesz #3
  • A büdös életbe nem láttál még ilyen habazutyzuty szakácsot 😀
  • Kattints ide a videóért!Fontos leckét hagyott egy férfi az étteremben – megható történet itt!